Boldog szülinapot Szandi.
Írtunk egy dalt Peti idegesítésének céljából, így szól: Péter úr, Péter úr úr, Péter úr, Péter úr úr... A dallam pedig magason, olyan ré hangon: é e ú ú é e ú....
Hagyjuk, sosem voltam jó énekből.
A buszmegállóban ma beszéltünk. Furi volt. Peti is ott volt, ő volt közös pont. Jó volt, a buszon viszont nem szóltunk. Mint két idegen, akiknek hasonló a kabátja... De nekem volt először olyanom szóval ő a stílus lopó. Amúgy ma vettem fel először a bakancsom. Ez pozitív. Szóval amiatt, hogy jól néztem ki, szép volt a hajam és új a cipőm teljesen magabiztos voltam. Reggel segíteni kellet a hittan tanárnak a hitterem díszítésében. Imádtam. Szóval nem kellett áhítatra menni. * (a csillagos részt lent folytatom, az a napi vélemény láda)
Amúgy éjszaka vagy nem aludtam semmit, vagy azt álmodtam, hogy ébren vagyok. Egész nap fitt voltam, de amikor felkeltem volt egy olyan érzésem, hogy igazándiból alig aludtam valamit. És ma csináltam egy új profilképet Facebookra. 30 perc alatt 11 like és 2 hozzászólás. Ezt muszáj volt leírnom.
A mi termünk amúgy elég nyomi. Semmi dísz, semmi élet. Akár egy temető, azzal a különbséggel, hogy míg egy temetőben többnyire kúráltak vagyunk, addig a teremben nem. Nagyjából ennyit erről.
Technikán a nagy magas Kareszbá jött be. Az idén véleményem szerint azt az eleven elszánt idióta és teljes mértékig esélytelen ötletet vette a fejébe, hogy szigorú lesz akire a gyerekek hallgatnak. Három dolog. Egy, ő nem tud szigorú lenni, kettő, nem hallgatnak rá a gyerekek, három, Karészbáról beszélünk...
Amikor bejött akkor megkérdeztem, hogy hány centi. A Csupán érdekelt, azt mondta, hogy 185, mire én csodálkoztam. Mármint az jó sok, de azt hittem, hogy azért attól egy kicsit több. Ő az egyik legmagasabb ember akit ismerek. Én 172 cm körül vagyok, és hozzá képest kis törpe. Szóval azért ez így elég furi. Talán hazudik....
* Szóval. A napi vélemény láda jön. Így fogom hívni azt a pár bekezdést, amiben valamiről/valakiről sajátos véleményt írok. Sértődés nincs.
Egy vallásos iskolába járok, ahol minden hétfő reggel, és minden hónap utolsó vasárnapján kötelező templomba menni. Hétfő reggelenként én ezt az egész suli együtt teszi meg, vasárnap meg vagy anyával vagy apával megyek általában azzal aki a rövidebbet húzza. A tanárok a 21. században nem hajlandóak felfogni hogy a gyereknek ez kész kínszenvedés. A vallásom a bérmálkozás mellé, még azt is elvárja, hogy minden egyes áldott vasárnap menjek el. De Hagggyyyanakkkk mááár békkkénnn... Szóval nem igazán vagyok oda a vallásért. Nem csak azért mert fiatal vagyok, és szerintem teljesen és egyenesen elviselhetetlen, és felháborító, hogy az elsőtől a nyolcadikosig, vagyis a kis 6 évestől egészen a nagy ló 14 évesig mindenkinek járnia kell. Az iskolai Istentiszteletek során a lelkész enyhén erőltetve próbálja meg lenyomni a furcsa és hihetetlen hitét a torkodon. Azt mondták a 6-7 éves gyereknek: Isten legyen számodra az első, minden nap olvas bibliát és ne a haverokkal hülyéskedj, hanem Istenhez imádkozz.
Úgy gondolom hogy egy olyan gyerek fejlődésére aki még olvasni sem tud minden hatással van. Egyszerűen nem vagyok hajlandó azt hallgatni, hogy üljek otthon gyedül egy bibliával a kezemben, mert akkor Szent leszek. Hát, oké, jó én betartom. De mikor jön el velem Isten shoppingolni a plazába, mert kell egy új farmer!?
Dóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése